A kapitalizmus válságának mélyülése egyértelművé teszi a forradalmárok számára, hogy a világ egyre jobban sodródik egy olyan irányba, ahol a tőke bármire képes, csak hogy korlátlan hatalmát a haladó, baloldali mozgalmakkal szemben fenntartsa. Az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy a szociáldemokrata jobboldallal kísérletezgető, majd a tömegek radikalizálódása után a "van még hely a szocdemek és a kommunisták között" típusú megosztási kísérletek sorra kudarcra vannak ítélve. Egyrészt, mert a kommunisták leleplezik ezeket, másrészt, mert ezek az állítólagos "újbaloldali mozgalmak" - valójában opportunista, ökonomista vagy revízionista - csoportosulások nem tudnak tényleges alternatívát nyújtani a válság leküzdésére. A konferenciázások, a találkozók csak azt az időt nyújtják el, amikor a Forradalmi Munkásosztály megteszi a tényleges lépéseket, hogy a polgárság és a tőke diktatúrája helyébe a népi demokráciát helyezze, ha kell, akár fegyveres úton is.

Kelet-Közép Európában a V4 elnevezésű burzsoá társulás is a kommunista, illetve a rendszerkritikus mozgalmak elleni közös fellépés miatt alakult meg. Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország politikai-gazdasági diktátorai a háttérben összehangolták az USA bíztatására a jogi-politikai-gazdasági mechanizmusukat, hogy együttes erővel legyenek részei egy "fordított vasfüggönynek", aminek ma Schengeni övezet a neve, és átjárhatatlanabb, mint az egykori határ kelet és nyugat-Európa között. Az esetleges újabb "keletről jövő vörös veszély" miatt ezen országok még a legszélsőségesebb mozgalmak nyílt vagy burkolt támogatásától sem riad vissza.

Ilyenek Magyarországon a Btk. 269/B "jelképtörvény", a Jobbik és a hasonló szélsőségesen nacionalista vagy egyenesen fasiszta mozgalmak, az álbaloldali "mozgalmak" - MMP2006, Társadalmi demokráciáért Mozgalom (Social Democratic Movement...), Szlovákiában a kisebbségi nyelvhasználatot korlátozó törvények vagy a soviniszta Jan Slota és az SNS (Szlovák Nemzeti Párt) parlamentbe segítése, Csehországban a Cseh-Morva Kommunista Párt és a Cseh KISz folyamatos zaklatása és betiltási kísérletei (ezek olyanok, mint amikor a kínpadra ítélt előtt arról beszélnének, hogy milyen módszerrel tudnák a leggyorsabban és legfáldalmasabban megkínozni és megölni - a valóságban a szavazóit és szimpatizánsait, tagjait akarják megfélemlíteni, hiszen a KSČM 15% körüli szavazatot kap minden választáson, ami szálka a tőkések szemében!), a lengyel konzervatív-katolikus klerikális állam antikommunista kirohanásai és törvényei.

Amikor a V4 tőkései ilyen összeesküvést szőnek a fejünk felett a dolgozók és az érdekeiket védők ellen, vajon megengedhetjük-e magunknak, hogy ne beszéljünk forradalmi helyzetről, antikapitalista összefogásról, új Internacionáléról, forradalmi előkészületről?

Lenin ezt írta:"Nem nehéz forradalmárnak lenni forradalmi feltételek között. Sokkal nehezebb és becsesebb ha akkor tud valaki forradalmár lenni, amikor nincsenek meg a közvetlen, nyílt, tényleg tömegeket felölelő, valóban forradalmi harc feltételei, nem forradalmi feltételek közt, olyan tömegek közepette,amelyek még nem képesek arra, hogy azonnal megértsék a forradalmi cselekvési módszer szükségességét!"

Tehát nekünk az a feladatunk, hogy a forradalmi helyzet előszobájában előkészületeket tegyünk a közös fellépésre, a közös nemzeti és nemzetközi harcra, és mindenekelőtt arra, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű agitátort képezzünk ki, akik értelmileg és érzelmileg is stabilak, és méltók arra, hogy a forradalmi harcokban és utána is egy-egy felszabadított terület ideiglenes katonai és polgári kormányzói legyenek.

Fokozni kell tehát a forradalmi éberséget, a belső fegyelmet és az agitációs munkát az elnyomott tömegek között. Legyünk vírus, ami nem tud az élő szervezeten kívül létezni: jussunk be más, működő szervezetekbe, és vigyük el a Megvilágosodást az ott lévő, a forradalmi eszmékre fogékony embereknek.

Szabadságot, antiimperialista harccal!